Szeretném megosztani,tapasztalataimat mindazokkal akik valamilyen formában érintettek a betegségben.
Amikor legelőször bekerültem a kutatási programba,és találkozhattam hasonló sorsú betegtársakkal,akikkel megbeszélhettük gondjainkat,őszintén saját magunk takargatása nélkül,szabadon, egymás társaságában felszabadultan beszélgethettünk mindennapi gondjainkról.
Mert bizony ez a betegség sok megaláztatást és kirekesztettséget jelent.Sokan nem ismerik, undorral fordulnak el,nem tudják hogy fertőző e.Megjegyzéseket tesznek,állandó célponjai vagyunk a rosszindulatú embereknek.Az még a jobbik eset ha megkérdezik és elmondhatjuk,hogy ez nem egy fertőző betegség,de volt olyan betegtársunk akit ennek a tudatába se engedtek be a szaunába.
Nekünk betegeknek sokat jelent ha egymás közt lehetünk.Barátságok alakultak ki betegtársaink közt,amit szeretettel ápolunk,rendszeresen tartjuk a kapcsolatot,elmondjuk véleményünket.Nagyszerű dolognak tartom a klubok létrejöttét és az MPKE megalakulását.
Remélem minél többen csatlakoznak hozzánk,és segítségére lehetünk mindenkinek aki igényt tart ránk.Közösen könnyebb elfogadni ezt a betegséget és elmonhatom,hogy mindenki aki közénk tartozik sokkal felszabadultabb,mert tudja,hogy nincs egyedül.Az évek során nagyon sok betegtársat megismertem,és bátran mondhatom ,hogy nagyszerű emberek, jó közöttük lenni,és közéjük tartozni.